2011. február 16., szerda

Valóságos tündérke pici kópéságai

Újra és újra csak ájuldozni tudunk Priznic gyönyörűségén, éles eszén, azon az okos ábrázatán, ahogy vigyázban ülve, fejét oldalra billentve, szemeit hunyorítva képes figyelni, kérni, bűvölni.
Vagy amikor két hátsó kis lábán áll, mellsőkkel az emberre csimpaszkodik és követeli a simit, a vele való foglalkozást. Gyakorlatilag így főznek anyuval a konyhában, így állnak a mosogató előtt. Priznic levakarhatatlan, kedvesen erőszakos, ragaszkodó (ez utóbbi csak benn!!!).

Bármit szívesen elfogad, legyen az mandarin, banán, alma, szárazkenyér, sárgarépa.

Múltkorában, mikor jó idő volt, már kereste újra a gilisztákat és ahogy rájött, hogy puha a talaj, nekilátott a tavaszi munkának.


Ma gyanús volt, hogy nem rohant utánunk a konyhába. Azon a széken maradt, amin egy  régi melóskabát bélése volt nekik kikészítve. Mire visszamentünk a szobába, két gombot olyan ügyesen leoperált róla, mintha ollóval vágták volna le.

Priznic helyzetfelismerő képessége is kiemelkedő! Jerrynek készítettem egy plédet a radiátorra, hogy a székről rá tudja tenni a mancsát, jobban kilásson az ablakon. Míg Jerry elment inni, addig Priznic egy kőszáli kecske ügyességével pattant a székre, radiátorra és büszkén feszített az ablakban.

2011. február 11., péntek

2011.02.11

Nagyon régen jelentkeztünk, még a kritikusnak vélt karácsonyfa időszakról sem számoltunk be. Lehet, hogy éberségünknek köszönhető, de semmi probléma nem volt. A fa kicsit magasabban volt, Priznic a legalsó ágát próbálta egyszer megrágni, ezen kívül békén hagyta.

A hónak nagyon örült, szívesen rótta a hatalmas köröket fénysebességgel a kertben.





De hol van már a januári hó? Az első napos időt kihasználta egy kis D-vitamin gyűjtésre. Jerryvel és Chilivel együtt ragaszkodtak a kinti sütkérezéshez, így szokásunkhoz híven készítettünk jó kis meleg helyet a ház oldalánál, ahol szunyókálhattak is egy sort.


Volt néhány forró percünk, amit szeretnénk meg nem történtté tenni, most erre gyúrunk teljes erőbedobással. Nálunk természetes, hogy a lehető legkisebb kapunyílással préseljük ki magunkat, ha kinn vannak a kutyák, de inkább előbb bezárjuk őket, mint amikor látogatót engedünk ki vagy be. Sajnos megtörtént, hogy Priznic kiosont és a legnagyobb gond az vele, hogy kilőtt puskagolyóként szalad, se lát, se hall, semmire nem néz hátra, nem áll meg. Autóval hamar utólértük, bár hívásra fütyült ránk, de a kocsiajtó nyitásakor azonnal beugrott, mert szerencsére imád autózni.

Keményen tanuljuk a kapunál megállást, ami az okítás keretei között működik is, de sajnos normál, mindennapi helyzetben nem! Ezért leendő gazdija semmiképpen sem engedheti még szabadon és leginkább a kapunyitáskor nem szabad soha figyelmetlennek lenni.

Legfrissebb kis kópéságokról szóljanak a képek. A radiátor mögül letépett hővisszaverő fólia és az íróasztal elbarikádozására szolgáló kartonlap cakkozva, csipkézve jobban mutat


Az olasz nyelvleckéket Szimatéktól kaptuk, talán Priznike érezte Szimat szagát és őt kereste a dobozban


Nem Priznic lenne, ha ilyesmi néha nem történne  meg. Ezzel együtt imádjuk, hatalmas figura, igazi bohóc és gyönyörű!