Nagyon régen jelentkeztünk, még a kritikusnak vélt karácsonyfa időszakról sem számoltunk be. Lehet, hogy éberségünknek köszönhető, de semmi probléma nem volt. A fa kicsit magasabban volt, Priznic a legalsó ágát próbálta egyszer megrágni, ezen kívül békén hagyta.
A hónak nagyon örült, szívesen rótta a hatalmas köröket fénysebességgel a kertben.
De hol van már a januári hó? Az első napos időt kihasználta egy kis D-vitamin gyűjtésre. Jerryvel és Chilivel együtt ragaszkodtak a kinti sütkérezéshez, így szokásunkhoz híven készítettünk jó kis meleg helyet a ház oldalánál, ahol szunyókálhattak is egy sort.
Volt néhány forró percünk, amit szeretnénk meg nem történtté tenni, most erre gyúrunk teljes erőbedobással. Nálunk természetes, hogy a lehető legkisebb kapunyílással préseljük ki magunkat, ha kinn vannak a kutyák, de inkább előbb bezárjuk őket, mint amikor látogatót engedünk ki vagy be. Sajnos megtörtént, hogy Priznic kiosont és a legnagyobb gond az vele, hogy kilőtt puskagolyóként szalad, se lát, se hall, semmire nem néz hátra, nem áll meg. Autóval hamar utólértük, bár hívásra fütyült ránk, de a kocsiajtó nyitásakor azonnal beugrott, mert szerencsére imád autózni.
Keményen tanuljuk a kapunál megállást, ami az okítás keretei között működik is, de sajnos normál, mindennapi helyzetben nem! Ezért leendő gazdija semmiképpen sem engedheti még szabadon és leginkább a kapunyitáskor nem szabad soha figyelmetlennek lenni.
Legfrissebb kis kópéságokról szóljanak a képek. A radiátor mögül letépett hővisszaverő fólia és az íróasztal elbarikádozására szolgáló kartonlap cakkozva, csipkézve jobban mutat
Az olasz nyelvleckéket Szimatéktól kaptuk, talán Priznike érezte Szimat szagát és őt kereste a dobozban
Nem Priznic lenne, ha ilyesmi néha nem történne meg. Ezzel együtt imádjuk, hatalmas figura, igazi bohóc és gyönyörű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése