Elmondhatjuk, hogy Priznic már valós formáját hozza, teljesen feloldódott, beilleszkedett, kiismertük. A konklúzió: reggeli séta után még szüksége van a kertben intézkedni, botokat rágcsálni, gilisztákra vadászni, kicsit ásni, rohangálni, aztán szépen beül a kosarába és alszik. Néha kinéz, hogy miért ugat a többi kutya, napozik egy kicsit a fűben és újra visszamegy a kosárba. Időnként bevonul a szobába, ha valaki olvas, TV-zik vagy számítógépezik, akkor mellé kucorodik és boldogan alszik.
Az esti időszak nehézkesebb, mert könyörögni kell, hogy jöjjön be. Már beígértük neki, hogy nem mehet ki vacsora után, mert addig matat, míg talál egy éppen errefelé sétáló sünit és akkor mehetünk ki érte a sötétbe. Szerencsére csak ugatja a sünit és ha odaérünk érte, akkor lekushad és kézben könnyen behozható.
Esténként óriási ágyazást rendez, túrja, kaparja a plédeket és az ágyat és a hátán pörög a boldogságtól.
Nálunk biztonsági okokból boxban kell aludnia, mivel egyedül nem akar lenni, Jerry pedig nem tűri, hogy éjjel másik kutya is ott legyen. Igy a boxban védve van, mégis mellettünk lehet. Párszor próbáltuk éjjel felkelteni, kiküldeni pisilni, de nem is hajlandó kijönni a helyéről.
Reggel kitörő boldogsággal keresi meg és üdvözli a családtagokat, csak utána megy ki a kertbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése